Mindazokkal akik ismerték, szerették és nagyra becsülték szomorúan tudatjuk, hogy 2005. november 13-án, 76 évesen elhunyt Dr. Román András építész, az építészettudományok kandidátusa. Dr. Román András a magyar és a nemzetközi műemlékvédelem kiemelkedő, meghatározó alakja volt korszakunkban .
Élete utolsó pillanatáig, ameddig azt hosszan tartó, súlyos betegsége egyáltalán lehetővé tette, erős lélekkel, rendíthetetlen akaraterővel, példamutató helytállással, biztos szakmai meggyőződéssel és nagy szeretettel törődött a hivatása szerint választott és reá bízott feladatokkal. Tevékenységében munkatársaival mindenkor barátságban és eredményesen működött együtt.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság
Dr. Román Andrást saját halottjának tekinti, emlékét szeretettel és tisztelettel megőrzi.
Dr. Román András életpályáját ismertetni még röviden is csak szűkösen lehet, mert az egyben a hazai műemlékvédelem történetének, a 20.század második felében zajlott eseményeinek története is. Építészként, műemléki építéshatósági szakemberként és urbanistaként meghatározó volt az egyes szakterületek közötti együttműködés összehangolásában munkahelyein, ahol gyakran csak az elnevezés, vagy szervezeti forma változott, pl. Budapesti Műemléki Felügyelőség a főváros kereteiben, Országos Műemléki Felügyelőség, majd Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Építésügyi Minisztérium.
Számos magyar és nemzetközi szervezet munkájában és vezetésében meghatározó volt szerepe és munkája, mint pl. Magyar Urbanisztikai Társaság, Nemzeti Kulturális Alapprogram Kulturális és Régészeti Szakmai Kollégiuma, International Council on Monuments and Sites (ICOMOS), European Council for the Village and Small Town (ECOVAST).
Az ICOMOS alapító tagjainak egyike, több cikluson keresztül vezetőségi tagja (1978-87.), majd alelnöke (1991-96). Munkája elismeréseként az ICOMOS örökös tiszteletbeli tagjává választotta 1999-ben.
Román András nevéhez fűződik az, hogy az ICOMOS Történeti Városok és Falvak nemzetközi Bizottságának székhelye Magyarországra, Egerbe kerül 1983-ban. E szervezet alapító elnökeként irányította l987-ben, a Washingtonban elfogadott “Történeti Városok rehabilitációjának nemzetközi kartája” c. nemzetközi dokumentum elkészítését.
A UNESCO Világörökség Listára felvételre kerülő magyar helyszínek érdekében kifejtett tevékenysége elévülhetetlen, köztük a Hollókő Ófalu mentéséért, valamint Torockó, Énlaka erdélyi falvak építészeti örökségének megőrzéséért is.
Munkásságának része volt a szakemberképzés is, címzetes egyetemi tanárként a Budapesti Műszaki Egyetem -Építészkarán a műemlékvédelmi szakmérnök képzés keretében, és a legutóbbi időben pedig Kolozsvárott is oktatott.
Dr. Román András távozása az evilági életből lezárja az életművét, mely messzire hat és példamutató marad mindazoknak, akik felelősek az emberiség épített örökségéért.
Budapest, 2005. november 17.
Dr.Czétényi Piroska
