Településképi Arculati Kézikönyv – Bp. VI. ker.

Tisztelt kollégák!

Nem szerény kutakodás után sem sikerült az anyagot az önkormányzati oldalon fellelnem, de a benti kolléganő ebben a segítségemre volt.

Átnéztem – igaz, idő híján nem túl alaposan – a letöltött anyagokat és kicsit meg voltam lepve. Én egy amolyan didaktikus és „dialektikus” kézikönyvre gondoltam, mint arculat, vagy és egy arculat-alkalmazó vademecum. Így első átlapozásra inkább a kerületet népszerűsítő, bemutató kiadvány tárult elém, de ebben a feladatkörben igen gazdag terjedelemben léteznek már részletes és beható könyvek, kiadványok, weboldalak. Ezek mozaikjait megtalálni is vélem az anyagban, nem okvetlenül fontossági súlyozásban. Én „elképzelésszerűen” úgy definiálnék egy kerületi arculati-könyvet, hogy az egy, az épített városrész karakterét és annak meghatározó, összekötő elemeit szakszerűen összegyűjtő, értékelő, ismertető és annak lehetséges történelmi, szellemi és technikai megtartásának tudástára, irányelvek és stílusirányok összefüggő gyűjteménye illetve egy vezérvonal a szanálások, renoválások, tetőtérbeépítések, stb. területén, amihez mérni, hasonlítani lehet terveket, vázlatokat, elképzeléseket. Nem utolsó sorban mutat az arculat bizonyos fokig „böngészhető módon” a megtartandó és védendő értékekre rá, nem okvetlenül a technikai eszközök és kivitelezések módszereire, az inkább már a kivitelezők kenyere. Fontos „begyűjteni”és jellemezni azokat a városi kiegészítő objektumokat, melyeknek történelmi eredetijeivel rendelkezünk és fontos lenne őket a jövőre is „rögzíteni”. Padokról, kandeláberekről, kioszkokról, nyilvános illemhelyekről, kanális-tetőkről, stb., beszélek. Egy ilyen sallangoktól és lokálpatrióta lelkendezésektől mentes alap-tudástár egy olyan bázis tud lenni, melyre folyamatosan vissza lehet nyúlni, ki lehet egészíteni, új elemekkel lehet gazdagítani a felmerülő szükségletek vagy elvárások mentén. Példának okán: melyek azok az elemek, melyek a Világörökség kategóriát kiteszik és milyen tekintetben veszélyeztettek, hiszen de facto a kerület több mint 90% tartozik ebbe a körbe. Ez bizony fontos lehet még a Nyugati pályaudvar mögötti hatalmas síntér és rozsdatemető szanálásánál, de egyébként mindenhol máshol is.

Érdemes tehát ennyi munkát egy ilyen alap-adattékába fektetni, mert mindig vissza lehet rá utalni, mindig lehet belőle meríteni.

A most így sebtében átolvasott anyaghoz ennek ellenére lenne pár megjegyzésem:

Anno dazumal Ybl és Linczbauer lett megbízva egy terézvárosi TAK elkészítésével, melynek következtében, az elsősorban Ybl által képviselt historizmus, illetve annak neoreneszánsz stílusa érvényesült a kerületet következményeiben meghatározó Sugár, majd Andrássy úton. Azt lehet mondani, hogy majdhogynem ezt az irodalmat lehet aktualizálva hozni ebben az anyagban is. Nem utolsó faktor és információ a kerület „hegy- és vízrajza”, mert ez merőben meghatározta kerület arculatát történetét és későbbi alakulását (Városliget… mocsarak, Körút – kiszáradt Duna meder, két patak, ér a kerület alatt… stb). Végül is a Városliget is a kerület része volt, sőt annak kifejtése sem mellékes, hogy a VII. kerület Erzsébetváros csak, mint későbbi fejlemény vált le Terézvárosról, mint önálló kerület és nemigen lehet nagyon más az arculata ezért.

a 14.o-on tévedés az Epreskerttel kapcsolatban, hogy azt Stróbl hozatta rendbe, ő a Józsefvárosban lebontott barokk kálváriát hozatta át és hozatta rendbe, mely jelenleg Terézváros legrégebbi épülete.

Az Operettszínháznál azért megemlítendő, hogy az Carl Singer, azaz Somossy Károly orfeumának épült, mint ahogy a Radnóti színház is Caldridge kávéháznak, amely olyan akusztikával bírt, hogy nem zavarta a környező lakosságot a zene és vigasság.

A Jókai tér fehér folt, pedig fontos, mint az Industriestrasse történelmi része…

A Bábszínház persze nem Bábszínház volt, hanem kabaré anno és az épület meg az első nemzeti Műcsarnok és a Képzőművészeti Egyetem része.

Az iskoláknál arculatilag a Kölcsey és a Bajza a fontos a pesti szecesszió révén és „arculatilag” kihagyhatatlan az első magyar szecessziós épület az Izabella utcában, a Lindenbaum-ház (Spiegel Frigyes).

Tévedés a Herminamező szóhasználat, mert az Zugló… A Hermina tér a helyes, ami egy mocsaras, később föltöltött terület volt egy rossz-hírű korcsmával a Fürst-félével. ( nem összetévesztetendő a volt alpolgival..) Ide épült az Opera…

A „Bródvéj”, mint Budapest meghatározó vigalmi-, egyben probléma- negyede, mely ma is több szempontból szem előtt van, valahogy elég mostohán-kezeltre sikerült…

…ésésés még jó pár dolog, amire most nem jutott idő. A fotó-illusztrációkat, mint évtizedek óta architektúrafotóval foglalkozó ember viszont nem hagyhatom szó nélkül. Ennyi össze-vissza dőlő épület egy „szakkiadványban” nem tudok elképzelni és itt újból felajánlom segítségemet saját archívumom terhére!

Üdvözlettel: Surányi András / Budapesti Városvédő Egyesület – vezetőségi tag