135 éve hunyt el Pozdech József, a szlovák harangfelszerelés-gyáros, akinek munkáját dicséri számos református harang.
Pozdech József (Jozsef Pozdech) 1811. februárjában született a Nagyszombat melletti Gerencsérben. Jó kézügyessége már kilenc éves korában megmutatkozott, amikor fából különböző bábukat készített. Középiskolás korában fából és papírból megformálta a nagyszombati jezsuita templom makettjét. Szülei tanácsára kitanulta a bognár és a kovács mesterséget,1830-ban segéddé vált és különböző műhelyekben gyarapította tovább a tudását. Három hónapig Modorban volt, két hónapot dolgozott Győrben, majd átment Ráckeresztúrra, ahol életében először önállóan kovácsolt munkadarabot. Később Belgrádban dolgozott, majd visszakerülve Magyarországra Fülöpszálláson volt. Az 1831-es nagy kolerajárvány miatt, abba hagyta a vándorlást és hazaköltözött a Felvidékre. Ugyanebben az évben Uhliková Annával házasságot kötött, a házasságból két fiú (akik hamar meghaltak) és hat lány született. Szülőfalujában 1832-től önálló kovácsműhelyben végezte munkáját. A saját fejlesztésű kovácsfújtatóit 1846-ben Pesten a III. iparkiállításon nagy sikerrel mutatta be. Ez tette lehetővé, hogy Pesten, a Józsefvárosban saját gyártmányainak üzletet nyithasson. Ezt követően a hónapok felét Gerencséren, másik felét Pesten töltötte. Szülőfalujában, 1849-ben leégett a háza, e helyett felépített új házát eladta és egész családjával Pestre költözött. Idővel az egyszerű falusi kovácsból fontos pesti iparossá vált, akiről a magyar újságok is megemlékeztek.
Gyártmányainak jelentős részét fújtatók, a különböző zárszerkezetek és malomalkatrészek tették ki.
Pozdech a hagyományos kovácsfújtatóit kiegészítette úgy, hogy azzal három tüzet lehetett fújtatni egyszerre.
Pesti működésének legfontosabb tevékenysége harangfelszerelések gyártás volt. Az 1860-as évek elején az addig az országban általánosan használt fából készített harangjármokat (a harang felfüggesztését és mozgását biztosító szerkezet) öntöttvasból készítette.
Az új szerkezet nemcsak a templomtornyok statikáját, de a harangok élettartalmát is javította.
Számos helyen, köztük Debrecenben a Nagytemplom mindkét tornyában napjainkig használják az általa készített szerkezeteket.
Pozdechet honfitársai ezekkel a szavakkal méltatták a korabeli újságokban:”Ez a lelkes szlovák hazafi elsőként ismerte fel, hogy a harang tengelyének rövidítésével és a felfüggesztés súrlódásának csökkentésével könnyíteni lehet a harangozást, mégpedig oly mértékben, hogy ahol eddig hat férfi kellett ehhez a művelethez, Pozdech újfajta rendszerében elégséges két férfi is.”
Maga Pozdech a harangok megrendelését csak felvette, majd azok öntését Bécsújhelyen Hiltzer Ignác végezte. A kész öntvényekre már ő szerelte fel a saját műhelyében készített tartószerkezeteket. Többek között az egyik leghíresebb magyar harangra, a debreceni Nagytemplom büszkeségére, a Rákóczi-harangra is ő készítette és szerelte fel a díszes szerkezetet 1873-ban.
Pozdech József élete végéig Pesten, a Terézvárosban élt. Leányai az akkori kulturális és társadalmi élet jelentős személyiségeihez mentek férjhez.
A XIX. század neves hetilapja, a Vasárnapi Ujság így adott hírt a neves harangfelszerelés-gyáros 1878. június 22-án bekövetkezett haláráról:”POZDECH JÓZSEF, országosan ismert fővárosi harangöntő, ki a harangok fölszerelésére uj módszert talált ki, s erre külföldről is kapott sok megbízatást, elhunyt 68 éves korában. A derék iparos a magyar ipar körül kifejtett érdemeiért két izben nyert ő felségétől érdemkeresztet”.
Pozdech szaktudását a mai napig számos harang, köztük több református harang hirdeti Hajdúböszörménytől Miskolcon át Szigetmonostorig.
—
Millisits Máté
