2005. május 9-én a Podmaniczky-teremben
Azt az esztétikai szépséget, amellyel megörvendeztetik szűkebb társaságukat, ismerőseiket, és nem utolsó sorban részesei lehetnek immár több mint félszáz éve annak az örömnek, melyet az alkotás okoz. Az életöröm az a mindenki számára nélkülözhetetlen optimizmus, amely ezekből a képekből kisugárzik. Legyen a kép tárgya a gyönyörködtető táj, a hangulatos szobabelső virágai, az emberábrázolás, a portré, avagy akt, de nem feledkezhetünk meg a kis grafikákról, ceruza- és tusrajzokról sem. Minden alkotásból sugárzik az ember és művészet iránti szeretet, az a törekvés, hogy az élet szépségét kifejezze.
Sok hivatásos művésszel szemben itt nincsenek úgynevezett művészeten kívüli elemek, itt hiányzik a város esztétikáját romboló graffiti, az akcióművészet brutalitása. Sokszor a művészet eszközeit alkalmazó tudatos művészek útkeresése, amikor szinte megfeledkeznek a művészet igazi tartalmáról és művészeten kívüli elemek rabjaivá válnak. Ezen a kiállításon mindezek nem láthatók!
A művészeti kör valamennyi szereplőjét más-más törekvés jellemzi, a művészettörténeti és festői hangulatok szakmai irányítása azonban egységes: Ferencziné Bachó Zsuzsannát dicsérhetjük ezért.
Megemlékeztünk a nemrég elhunyt festő barátunkról Lantos István (1937-2005) festőművészről, akinek tájképei a terem főfalán nyertek elhelyezést. A korán árvaságra jutott gépészmérnök gazdag életútját a művészet és festés iránti szeretett végig kísérte, nemcsak saját de mindannyiunk örömére.
Köszönet a kiállítás valamennyi közreműködőjének, szereplőjének, a művészeti kör huszonhét lelkes alkotójának, különösképpen dr. Szemenyei Klárának a rendezés sikeres irányítójának.
Köszönet a Budapesti Városvédő Egyesületnek, hogy ilyen művészeti kört patronál, az alkotók és mindannyiunk örömére.
