Baliga Kornél építész-, belsőépítésznél voltunk látogatóban 60. születésnapja alkalmából. A novemberi délután a Budapesti Városvédő Egyesület Várostörténeti csoport tagjaiként kerestük fel Nap-hegyi villájukban. A valaha szőlősorok övezte dombon, a filoxéra járvány után kialakított utcákon szép házak sorakoznak. A finom budai borok (bakator, mézesfehér stb.) emléke már csak a legendákban él. A Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett, ahol Szrogh György és Németh István volt a tanítómestere. Kedves és vendégszerető házigazdánk bevezetett minket a csodálatosan létrehozott ház rokokó szobáiba, különlegesen kialakított műtermébe, és körbejártuk a késő őszi üde francia kertjét is. Ahogy mondta még a Főiskolán tanulta meg szeretni a Bauhaus racionalitását, és minden esztétikum titkát, az arányosságot: a tartalom, funkció és forma hármasságát. (Andreas Palladio (1508-1580), a reneszánsz iskolateremtő építésze jutott eszembe.) Munkáiban mindig visszalép a korba, amelyben az épület, vagy berendezés született. Úgy láttuk, nagyon kedveli a rokokó stílust, amely a francia területen a legszebben jelenik meg.
(A rokokó 1715-1780 között virágzott, a barokk stílus túlhajtásaként, de eltartott a 19. sz. elejéig is. Főleg a belső építészet és bútortervezés valamint a porcelán gyártása emelkedett ki. A csigavonalas – rocaille -formák, a hajlított, hullámos felületek, a versaillesi udvar XV. Lajos (1710-1774) királyi pompáját mutatja. De az életöröm, jókedv, a kinai egzotikum, és idilli zsánerképek, irodalomban a pásztor történetek és a színjátszás is jellemezték. Madame Pompadour a szép és művelt hölgy neve elválaszthatatlan a rokokótól.)
Már Kornél gyermekkori álmaiban is szerepelt a gödöllői és a versailles-i királyi udvar, melyekben többször is megfordult és megcsodálta a francia rokokó mesterek munkáit. (A vízivárosi Batthyány téren a Fehér Kereszt Vendégfogadó (egykori Falk-ház) megmaradt szép műemlék épülete ennek a kornak. (A 2009-es Kulturális Örökségnapok során mutattam be, amikor végigjártuk a Fő utcát.)
Kornélnak köszönhetjük a Royal Nagyszálló portál rekonstrukcióját (1982-88), a Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga homlokzat és belső architektúra kialakítását (1988), a Gundel étterem emeleti stukkómennyezet helyreállítását (1979) és belsőépítészeti munkáit (1992), valamint a ligeti Körhinta rekonstrukcióját (1994-95). Legtöbbször Szántó Tibor kollegájával dolgoztak együtt. Az idegenvezetőkkel nemrég ki is próbáltuk a gyönyörű, 1998-ban Európa Nostra díjjal jutalmazott „párja nincs” Körhintát. Ő működött közre az Osztrák Nagykövetség budavári épületénél (1995-96), és a Budavári Sándor palotánál (2004). Számtalan más épületnél is kiemelkedő belső építészeti és rekonstrukciós munkát végzett. Többek között a Vajdahunyad vár belső felújításánál (1981), a miskolci Pannónia Szállónál (1987), a pesti Astoria Szállónál (1987), a Váci utcában az Ypsilanti cipőboltnál (1988), a Kőbányai Zsinagógánál (1990-91), a Várkert-Kioszknál (1992), amit már régóta várunk, hogy átadjanak a közönségnek. Kapu és emlékműtervet készített a Bp. Nyugati pályaudvarhoz (1989), a Magyar Fotográfusok Háza belsőépítészet (1998) és sorolhatnám. Legszebben talán az Esterházy fényes Miklós herceg (1714-1790), barokk-rokokó palotájáról beszélt.
Bemutatott nekünk gyönyörű, félig kész rajzokat is. Közben a műteremben szólt a barokk zene, ami tovább fokozta a 250 évvel ezelőtti hangulatot. Láttunk egy komódot is, ami (Buden) hajdani francia asztalos mester keze munkáját dicséri. Megtudtuk, hogy farsangkor barátait szokta meghívni jelmezes összejövetelekre. Antikváriumokban és piacokon találta meg azokat a korhű bútorokat, melyeket helyreállított, és ma a lakás díszei. A vitrinekben mozgalmas porcelán tárgyak (meisseni, sévres-i stb.) sorakoznak. A falakon festmények idilli hangulatot árasztanak. Van egy idős hölgy portréja, aki rembrandti fény-árnyékok között tekintett ránk.
Fertődön a „magyar Verszáliát” A. E. Martinelli udvari építész kezdte építeni 1720-tól. Kornél a századokkal ezelőtti mesterek közt biztosan remekül feltalálta volna magát. 1997-ben kiérdemelte az Építészeti Nívódíjat, 1999-ben Ferenczy Noémi-díjat. Pécsett a Pannónia Szálló régi épületének belső építészeti munkái elkészítéséért (1982-88) kapták meg Szántó Tiborral a Podmaniczky-díjat, ez szakmájának első igazi elismerését jelentette. Megemlítem még a Zala Megyei Bíróság D.F. Allio által emelt (1732) szép barokk palotájának rekonstrukcióját is (1996. Velledics Lajos kivitel). Ezt az épületet jól ismerem, hiszen Deák Ferenc „a kiegyezés atyja” is dolgozott itt, és annak idején a városba jártam iskolába (Zalaegerszeg). Számos kiállítása volt idehaza (Műcsarnok, Vigadó Galéria, Olof Pálme Ház a Városligetben) és külföldön is (Prága, Varsó, Szófia). Jelentős szakirodalmi tevékenysége mellett zsűrikben szerepel, és emellett alelnökünk is a BVE vezetőségében.
2008-ban, a BVE negyedszázados ünnepségén a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett kiállításunk megnyitóján a kulturális miniszter elismerő oklevelét vette át Ráday Mihály elnökünk, Baliga Kornél belsőépítész, Búza Péter a Budapest folyóirat főszerkesztője, és Vadas Ferenc építésztörténész. Gratulálunk!
Jó volt ott lenni. További szép és érdekes munkákat, jó egészséget kívánunk! Köszönjük a meghívást Baliga Kornélnak.
dr. Horváth Péterné
városvédő
