[et_pb_section admin_label=”section”][et_pb_row admin_label=”row”][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text admin_label=”Cikk” background_layout=”light” text_orientation=”justified” text_font_size=”14″ use_border_color=”off” border_color=”#ffffff” border_style=”solid”]
A Róth Miksa 150 konferencia január 27-i tervezett színhelye eredetileg a Róth Miksa emlékház volt. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők végül a nagyobb befogadóképességű Kossuth Klubot választották. A 90 főben limitált kapacitás itt is hamar betelt, néhányan (e sorok írójával együtt) hajszál híján lemaradtak a rendezvényről – ami sajnálatos lett volna.
Akik meghallgatták a konferencia összes előadását, sokat tanulhattak Róth Miksa művészetéről, elveiről, érdekes információkkal gazdagodhattak a korról melyben élt. Megismerhették az előadók által vizsgált családi és művészi kapcsolatrendszereket, találkozhattak több, ma is látható művével, hallhattak olyanokról, melyek sajnos elpusztultak.
A délelőtti szekciót Ráday Mihály vezette, a téma Róth Miksa családi kapcsolatai voltak.
Délután került sor a második szekcióra, melynek során az előadók Keserű Katalin elnöklete mellett a művészeti kapcsolatokat elemezték, többek között Dudits Andorhoz, egy művésztelephez, Gödöllőhöz és egy egyszerre gyártulajdonos és kutató művészhez, Zsolnay Vilmoshoz fűződő viszonyát.
Keserű Katalin felvezetőjében emlékeztetett arra, hogy elsősorban a középületek tekintetében a világi művészetben a 19-20. század fordulója volt az a korszak, ahol a művészetek együttműködése, a Gesamtkunstwerk, az összművészet kibontakozott.
Felvetette, hogy mennyire nem tisztázott a terminológia az ablakok tekintetében. Minden ablak üvegablak, viszont ha színes ablakról beszélünk, az jelenthet színesre festett üveget (a Mátyás templomban sok ilyen van), illetve jelentheti az ólomkeretes technikát.
E kis cikk keretében természetesen nem vállalkozhatunk az összes előadás ismertetésére (reményünk szerint ezek valamilyen formában megjelennek), inkább egy előadás, Murádin Jenő mondandójának ismertetésére szorítkozunk.
Murádin Jenő, Romániában élő, dolgozó művészettörténész, a kolozsvári, partiumi, felső székelyföldig terjedő régiók művészetének kutatója. Előadásában a temesvári üvegfestményekről és arról az összművészeti munkáról beszélt, mely során Róth Miksa és Nagy Sándor együttműködött. Érdekes történeti kontextusba helyezte a tényt, hogy a keletkezett összművészeti munka ugyan elpusztult, de legalább részben, ismét látható.
A temesvári papnövelde 1860-ban létesült a jezsuiták épületében, ám az építmény idővel alkalmatlanná vált céljaira. Az új szemináriumot 1913-14-ben építették, a tervező Foerk Ernő volt (aki a szegedi Fogadalmi templom mai megjelenését is tervezte).
A szeminárium díszítőművészeti tervezése során az új épülethez a korszellemhez igazodó alkotásokat képzeltek el. A kezdeményező Fieber Henrik és a megrendelő Glattfelder Gyula csanádi püspök elve az volt, hogy a szeminaristák már a környezetükben szokjanak hozzá a modern művészetekhez. A hagyományokhoz való ragaszkodás miatt nem volt egyszerű elérniük, hogy a terveket a gödöllőiekkel készíttessék el.
Nagy Sándor és Körösfői-Kriesch Aladár (aki a marosvásárhelyi kultúrpalota festményeit is készítette), Fieber Henrik társaságában érkezett Temesvárra. A helyszínen körvonalazódott az elképzelés, hogy a szeminárium kápolnájának nyolc, kerek (kicsit ovális) üvegablakát Nagy Sándor tervezze, és Róth Miksa kivitelezze, a díszterem monumentális falkép sorozatát pedig Körösfői-Kriesch Aladár alkossa meg. A hatalmas falkép sorozat a csanádi püspökség alapításáról szól. Ez az összművészeti munka volt a gödöllői művésztelep egyik utolsó, kiemelkedő alkotása. (A művésztelep 1920-ban megszűnt, Körösfői is 1920-ban halt meg). A háború alatt a szemináriumot nem érte támadás. A trianoni döntés után román fennhatóság alá került és diákszálló lett. Boros Béla, az utolsó rektor a letartóztatása előtt (vatikáni per) a nyolc üvegfestményt leszereltette és biztonságos helyre szállíttatta.
1989-ben a püspökség visszakérte az épületet, de helyette egy másikat kapott, melynek belső, keskeny, másfél méter széles folyosóján helyezték el a nyolc boldogságról szóló, nyolc festményt:
- Assisi szent Ferenc amint a madaraknak prédikál
- Péter apostol a kakassal
- Szalézi szent Ferenc Róma kontúrjaival
- Xavéri szent Ferenc hittérítő amint egy kínai szigeten haldoklik
- Szent István király
- Gonzaga Szent Lajos
- Nagy Szent Leó pápa és Attila találkozása
- Szent Gellért és vértanú halála
Az első fényképeket a visszahelyezett ablakokról egy a temesvári parókián albérletben lakó román mérnök készítette. (Erről a parókiáról vitték el Tőkés Lászlót. A fotós egy kivágott ablakon át fényképezte a forradalmat, arról volt híres, hogy jó pénzért eladta a külföldi sajtónak a fényképeket.) A nehezen fotózható képeket végül éjszaka, diákok segítségével, hátulról megvilágítva fényképezte le.
Az épületet 1995-ben avatták fel, ez lett az új püspöki palota. (Körösfői szekkó falképei egyébként még meg vannak, de le vannak festve, megközelíthetetlenek.)
Az ablakokhoz az eredeti helyükön feliratok csatlakoztak, azokat nem sikerült megmenteni.
A képek úgy kerültek elő, hogy amikor újra alakult a szeminárium, Kraiter Emil püspök, aki ismerte Boros Bélát (aki akkor 91 éves volt, ebből 13 évet töltött börtönben, és később sem gyakorolhatta a hivatását) elmondta, hogy a képek ott vannak, ahová ő rejtette egykor, a Dómtemplom karzatán. Mind a nyolc kép egy kicsit meghajlott, de német restaurátorok rendbe tették.
Természetesen Róth Miksa fő művei közé tartozik ez a sorozat.
Róth Miksa azért szerette az üvegfestményeket, mert nem olyan statikusak mint a falképek, mert a fényviszonyoktól függően állandóan változik a hangulatuk, a misztikum, amit a képek sugároznak.
Murádin Jenő előadását egy Ferenczy Noémi interjú felidézésével zárta:
[box] „Anyámmal nagyon sokat utaztunk. Így jutottunk el egyszer Chartres-ba, a híres 13. századbeli üvegfestmények katedrálisába. […] A fényévektől ragyogó, gyönyörű, művészi üvegfestmények lebilincselő hatással voltak reám. […] Itt éreztem legelőször életemben az alkotás vágyának azt a lebírhatatlanul ellenállhatatlan ösztönző erejét, amely azóta sem hagyott el engem egész pályám során.” [/box]
JA
Ajánlott olvasmányok:
- Murádin Jenő: A temesvári papnevelő intézet szecessziós üvegablakai
- Göröntsér Vera képei és beszámolója: Nagy Sándor: Nyolc boldogság
[/et_pb_text][et_pb_text admin_label=”Bálint Imre képei…” background_layout=”light” text_orientation=”center” text_font_size=”14″ use_border_color=”off” border_color=”#ffffff” border_style=”solid”]
Bálint Imre fényképei a konferenciáról:
[/et_pb_text][et_pb_gallery admin_label=”Galéria” gallery_ids=”5633,5632,5631,5630,5629,5628,5627,5626,5625″ gallery_orderby=”rand” fullwidth=”off” show_title_and_caption=”off” show_pagination=”on” background_layout=”light” auto=”off” hover_overlay_color=”rgba(255,255,255,0.9)” caption_font_size=”14″ caption_all_caps=”off” title_font_size=”16″ use_border_color=”off” border_color=”#ffffff” border_style=”solid” posts_number=”12″] [/et_pb_gallery][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]
Be First to Comment