Június 20., 11 óra – minden évben a Podmaniczky-megemlékezés kezdete Budapest Belvárosában, a Ferenczy István utcai szülőház falán elhelyezett emléktábla előtt. Idén, Podmaniczky Frigyes születésének 199. évfordulóján, ismét szép számú városvédő érkezett szerte az országból, a Budapesti Városvédő Egyesület és a Város- és Faluvédő Alapítvány által szervezett alkalomra, amely a jeles férfiú iránti tisztelet kinyilvánításán túl immár hagyományosan a Podmaniczky-díjasok Országos Találkozója programját is tartalmazza.
Ezúttal nekem, mint az alapítvány kuratóriumának elnökének, jutott a tiszt, hogy üdvözöljem az egybegyűlteket. Majd, élve a lehetőséggel, felidéztem egy apró mozzanatot Podmaniczky Frigyesről, amelyet a magyar labdarúgás első világklasszisa, Schlosser Imre írt meg könyvében: nélküle, a Pepita báró nélkül ki tudja, hogyan alakult volna a sorsa, hiszen az 1890-es évek vége felé, a Petőfi téri gyerekekkel együtt ő is neki köszönhette, hogy rongylabda helyett előbb gumilabdát rúghattak, majd a tőle kapott pénzből bőrlabdát is vehettek.
A megemlékezés első szónokaként Belváros-Lipótváros önkormányzati képviselője, Mátyus Bálint egyebek között megemlítette, hogy következetesen abban a szellemben foglalkoznak a térség ügyeivel, ahogy Podmaniczky emléke megköveteli: az egyes térségek sajátosságait figyelembe véve történjenek a helyben lakók életkörülményeit szolgáló és az idelátogatók számára a város értékei felmutató fejlesztések.
Másik szónokunk, Erő Zoltán, Budapest főépítésze pedig egy sikeres építészi pályafutás birtokában lett a főváros főhivatalnoka, s e pálya kezdetéhez kapcsolódik, hogy 1982-ben, műegyetemista diáktársaival, az elsők között nyerte el a Podmaniczky-díjat, öntevékeny városvédő munkájáért. Ezúttal is kifejtette azt a meggyőződését, milyen jelentős hatást fejtenek ki a civil szervezetek a lakókörnyezetük jó színvonalon megőrzése vagy odajuttatása érdekében, amely ösztökéli és egyben segíti a város ügyeivel hivatalból foglalkozókat.
A beszédeket követően Belváros-Lipótváros Önkormányzata, a Ráday Mihály Város- és Faluvédő Szövetség, a Budapesti Városvédő Egyesület, valamint a Város- és Faluvédő Alapítvány képviselői elhelyezték koszorúikat az emléktábla alatt.
A városvédők társasága ezután rövid útra kelt. Először a Károli Gáspár Református Egyetemnek a Múzeum utca-Reviczky utca között húzódó épületét, az egykori Károlyi-Csekonics palotát tekintette meg, majd a pár lépésnyire lévő Pálffy-palotába (jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteménye van benne) sétált át, ahol a frissítő étkek és italok elfogyasztása után meghallgatták Barta Ferenc, józsefvárosi főépítész tájékoztatóját a rendkívüli építészeti értékeket tartalmazó Palotanegyedben jelenleg folyó ügyekről az épületek megújításától a közlekedésszervezési megoldások kereséséig. Az előadás során megfogalmazott kérdésekre adott főépítészi válaszok után a könyvtár főépületében, az egykori Wenckheim-palotában, előbb a könyv- és térképgyűjtemény rendkívüli darabjait nézhették meg közelről a városvédők (Nagy Gábor és Krett Zoltán előtárásában), majd megszemlélték a palota reprezentatív termeit (Csoma Éva kalauzolásával).
Újabb séta következett a napi program zárópontjára: az Erzsébet és a Szabadság-híd közötti Belgrád rakparton a Hammerstein-bérpalota ötödik emeletére, a Magyar Fotográfiai Egyesülethez, ahol a végig kitartók (Mészáros Ödön és Surányi András által) megismerkedhettek az épület és az egyesület múltjával, jelenével, és a teraszán pazar fényképfelvételeket készíthettek a fővárosról.
Szöllősi Ferenc – Város és Faluvédő Alapítvány
Tihanyi Károly kollégánk fényképei a találkozóról:
Be First to Comment