Semsey Andor emlékévét ünnepeljük, mely különösen fontos a természettudományok iránt elkötelezett emberek számára. Ebben az évben emlékezünk meg halálának 100. évfordulójáról és egyben születésének 190. évfordulóját is ünnepeljük.
Temetésén a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Ilosvay Lajos tartott mély érzelmű, életrajzi adatokkal gazdagított emlékbeszédet: „A természettudományok érdekében több áldozatot – nálunk – senki sem hozott, mint ő. Ebben a tekintetben nem volt párja a múltban, és a jelenben sincs. Ha olyanok, mint ő, ugyanezen vagyonnal és hasonló gondolkodásmóddal léteznének, nem lenne szükség tudománymentő mozgalmak szervezésére.”
Semsey ismerői az önsanyargató életmódot áldozatként értékelték: teljes vagyonát a tudományra költötte. Közben egy kétszobás lakásban élt, évtizedeken át ugyanazt az öltönyt viselte, és olcsó kifőzdék egyszerű ételeit fogyasztotta feltét nélkül. Bár magánéletében a fösvénység volt jellemző rá, mégis bőkezűen támogatta a természettudományokat Magyarországon.
Amikor a Semsey-birtokok az 1870-es évek elején profitálódtak, Semsey a bevétele nagy részét tudományos és kulturális célokra fordította. A Természettudományi Társulat 1875-től kezdve adományozta a Semsey-díjakat. Kutatási támogatásokkal, felfedező- és gyűjtőutak finanszírozásával segítette a fiatal és ambiciózus tudós nemzedéket.
1890-től, a millenniumi ünnepségek alkalmával, Jankó János és Herman Ottó vezetésével széles körű gyűjtő és kiállító tevékenység indult. Jankó a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujában állított ki, míg Herman Ottó az ősfoglalkozások köré szervezett bemutatókat.
Herman Ottó 1876-ban érkezett Budapestre, ahol a Természettudományi Társaság megbízta Magyarország pókfaunájának kutatásával. Munkásságán keresztül egy egész magyar néprajzkutató nemzedék nevelkedett, és ő volt a tudományos madártan és az ősrégészeti kutatások inspirálója Magyarországon.
Be First to Comment