Június 20-án, Podmaniczky Frigyes születésnapján a szülőházán 1994-ben elhelyezett emléktáblánál koszorúzott immár hagyományosan a Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra), a Budapesti Városvédő Egyesület, és az V. kerületi Önkormányzat. Az eseményen részt vett az országos szervezet Választmánya és egyben ez volt a Podmaniczky-díjasok újabb (immár szintén hagyományos) országos találkozója is. Így sokan jöttek el az ország legkülönbözőbb településeiről Debrecentől Szombathelyig, Vésztőtől Kazincbarcikáig…
Ezután a résztvevők átmentek a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol a program egy részeként meghallgatták Rezi Kató Gábort, a Főigazgató úr helyettesét és a múzeum-kert rendezésének projektjét irányító Grabner Balázst. Az előadók készségesen fogadták a termet megtöltő közönséget, de bizonyos dolgokról nem esett konkrétan szó.
Legfőképpen arról nem, milyenek lesznek a Múzeum-kertbe elhelyezendő új utcabútorok. Csupán az derült ki, hogy új, “kortárs” dizájnú bútorok elhelyezését tervezik! Ez a városvédő civilszervezetek küldöttei számára nem volt szimpatikus.
Arra a kérdésre, bemutatnák-e az új utcabútorok látvány-tervét, elhárító volt a felelet. Indok az, hogy az még nem végleges. Közben pedig világossá tették, hogy a munkálatokat mielőbb meg kell kezdeni, hogy elkészüljenek vele a jövő évi március 15-re.
Így aztán különösen érthetetlen, miért kell kicserélni a meglévő, s éppen nemrégiben felújított(!) kandelábereket másmilyenre. Ahelyett, hogy mennyiben a 40 darab kevés, sűrítenék, ha szükséges.
Az öntöttvas oszlopokon az a lámpafej van, amit még Schulek Frigyes tervezett a Halászbástya építésekor, amiket időközben pótoltak már, s amelyekhez hasonlóak voltak a Múzeum-kert kerítésének oszlopain korábban! Úgy hírlik, ez utóbbiakat pótolni fogják. Akkor még egy ok a kérdés feltevésére: miért ne lehetnének ezek a lámpatestek – kerítésen és oszlopokon – összhangban egymással?
Korábban arról is szó volt, hogy a kertben további padok elhelyezése indokolt. Vajh, miért nem tudják elfogadni Budapest egyik népszerű típusát, az Állatkertben is fellehető u.n. “ágacska” padot, mely a legolcsóbb, legegyszerűbb a hagyományos alakúak közül és ráadásul alkalmas mindenféle összeszerelésre, egyenesen, ívesen, vagy akár kör-alakban is netán egy fa körül, de összeilleszthetők egy asztal lábazataként is…. Fontos: 1880-tól egészen 1956-ig ez a pad-típus volt a Múzeum-kertben!
Ellenőriztem: a lámpaoszlopra és a padok pótlására is van – ha szükséges – megfelelő gyártó kapacitás. Vajh minek költeni a teljes cserére, ha úgyis sürget az idő?
Tudomásom szerint kormányzati döntés van (!) arról, hogy „történeti kertet” kell helyreállítani. Ennek értelmezésébe nem fér bele semmilyen modern dizájn! Az öreg fák, a sétautak, a virágos parterek, a történelmi korok lenyomataiként odakerült szobrok mellett a döntés megvalósításának része kell(ene) legyen a hangulatot, a történelmi arculatot hordozó utcabútorok magtartása, pótlása is!
Fogalmam sincs, hogy meggyőzhető-e az, akin a dolog múlik. (Cui prodest ? – kérdezné Seneca…)
Négy évtizede foglalkozom – többek közt – az utcabútorok problematikájával is. Bizton állíthatom, hogy a Múzeum-kertben – bármilyen remek spanyol, vagy más katalógusból kiválasztott lámpa, pad, papírkosár helyett – a hazai hagyományokat követő, a Múzeum-kertben „történelmi” hangulatot adó bútort kell(ene) elhelyezni a felújítás, avagy rekonstrukció során.
Ezt a véleményemet megerősítették az ország közeli és távoli településeiről érkezett civil aktivisták, akik között sok az építész, művészettörténész, helytörténetben jártas kiváló társadalmi munkás, akik közül többen – tán nem alaptalanul – aggódnak a Múzeum-kert öreg fáiért, s jellegzetes cserje csoportjaiért is…
A Budapest összehangolt fejlesztését irányító Fővárosi Közmunkák Tanácsot a városegyesítéstől 32 éven át vezető Podmaniczky Frigyes báró születésnapján lejegyezte: Ráday Mihály
Be First to Comment